Az elmúlt években pénzügyesként sok ügyféllel találkoztam és a hitelkondícióknak köszönhetően sokan estek abba a „csapdába”, hogy csak úgy kaphatták meg a kért összeget, ha a futamidő maximalizálásával csökkentették a törlesztőrészletet. Mit is jelent ez? Hogy a futamidő lehet akár 30 év is, de a szabály az, hogy lejárat nem nyúlhat tovább az adós a 75. életévén.

Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Rengetegen mennek el úgy nyugdíjba, hogy még 10 (!) év hátravan a lakáshitel futamidejéből.

... abból a hitelből, aminek a törlesztőrészletét a jelenlegi fizetéséhez lőttek be. Aminek talán a fele lesz a nyugdíja, vagy annyi sem… A bank mindig elfogadtatja az adóssal azt a nyomtatványt, miszerint tisztában van az eladósodás fogalmával és annak következményeivel. De biztos, hogy ezt alaposan átgondoljuk? Amikor kell a pénz, akkor sok mindenen hajlandóak vagyunk felületesen átfutni. Aztán ha odaérünk majd, hogy eljön a nyugdíj, amikor már megszoktuk, hogy 15-20 éve fizetjük a hitelünket, de feleannyi jövedelemből is csípőből vesszük majd az akadályt?

Mi lehet a megoldás?

Nem győzöm hangoztatni, hogy gondoskodjon mindenki nyugdíjának előtakarékosságáról. Ezer és egy okot fel lehet ilyenkor sorolni, hogy miért. Ellenérv nem nagyon van, csak maximum kifogások, hogy miért ne most kezdjük el. Ebbe nem megyek itt bele, mert külön cikket érdemel a téma. De a lakáshitel csak az okok számát gyarapítja, hogy igenis, szükségünk van rá.

Minél később jön erre rá valaki és indít el egy nyugdíjmegtakarítást, annál nagyobb összeget kénytelen kiszakítani erre a havi büdzséből. Csak egy példát hadd hozzak fel: Egy 25 éves még elkezdheti a megtakarítást havi 15.000 Ft-tal, így is kap 65 évesen közel 135 millió Ft-ot.  De mi van, ha valaki már 50 éves és 15 éve van csak hátra? Ő ha 55.000 Ft-ot tesz is félre havonta, „csak” 24 millió Ft-ot vehet fel.

Te mire vársz? A helyzet egyértelmű, a kérdés, hogy mikor léped meg az elkerülhetetlent és mennyibe fog ez neked kerülni.